KIPERGÉS – MINIMALIZÁLJA A TERMÉSVESZTESÉGET

 

 

 

Tudta, hogy az összes DEKALB fajtába genetikailag beépített kipergésellenállóság drámai mértékben csökkentheti a betakarításkori szemveszteséget? A termés védelme mellett ez a megoldás az árvakelés problémáját is csökkenti.

 

• A DEKALB fajtákba épített, genetikai eredetű kipergésellenállóság drasztikus mértékben csökkenti a betakarítás során bekövetkező magveszteséget, növelve ezzel a terméshozamot és csökkentve az árvakelésű repce fertőzési nyomását.
• Ez különösen a nyári viharok és a szeles időjárási viszonyok, valamint a feltorlódott nyári munkákból és egyéb kedvezőtlen tényezők következtében későbbre tolódó betakarítás esetén értékes tulajdonság.
• Még egy alacsony szintű kipergési veszély esetén a betakarítás 6-7 napos eltolódása is megközelítőleg 8-10%-os árbevétel növekedést eredményez a DEKALB hibridek javára, összehasonlítva a nem kipergésellenálló fajtákkal.

 

Habár az idő nagy részében észrevehetetlen, a kipergés régóta problémát okoz a betakarítást megelőző és a betakarítás alatti időszakban.

 

Függetlenül a becsült átlagos 15-20%-os értéktől, az őszi repce termésvesztesége kedvezőtlen időjárási viszonyok vagy indokolatlanul hosszan elhúzódó betakarítás esetén meghaladhatja a 70%-ot is.

 

A termésvesztés kockázata korábban sok esetben a repce ideálisnál korábbi deszikkálásához és betakarításához vezetett.

 

Köztudott, hogy csökkent napi magképződés 1-2%s termésveszteség okozhat, addig a korai betakarítás akár 10%-os hozamcsökkenést is eredményezhet. Mivel a legtöbb olaj a magképződési időszak második felében halmozódik fel, a korai betakarítás komolyan veszélybe sodorhatja az olajtartalmat, nem beszélve a vörös magvak okozta értékesítési problémákról.

 

A bevételkieséstől eltekintve a kipergés jelentős hatással van árvakelésű repce későbbi növényállományokban való visszaszorításában is: minden 100 kg/ha termésveszteség 2000 potenciális növényt jelent négyzetméterenként, amivel a termesztéstechnológiáknak a későbbiekben szembe kell nézniük.

 

Az OGURA hibridizációs rendszer kifejlesztésének korai szakaszában ismerté vált számunkra, hogy az alkalmazott genetikai megoldások jelentősen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az alkalmanként érzékeny repce becők felpattanjanak és a magvak kiperegjenek.

 

Más nemesítő programokban, a jobb termőképességre való szelektálás e tulajdonság elvesztéséhez vezetett. Felismertük ezt, ugyanakkor képesek voltunk a szülővonalakban megőrizni a becőfelpattanással szembeni ellenállóságot, azonosítottuk a gént és építettünk rájuk további fajtáink nemesítése során.

 

Azóta a vezető fajtáinkban megtalálható kipergésellenállóság értéke bizonyítást nyert, a független laboratóriumok által mért becő felnyitásához szükséges erő meghatározásával, az elismert kutatóközpontok véletlenszerű hatásvizsgálatai és késleltetett betakarítási kísérletei által ugyanúgy, mint a kiterjedt kereskedelmi tapasztalatok által.

 

Például a kifejezetten alacsony kipergési viszonyok között elvégzett kísérletek megmutatták, hogy a kipergésellenálló fajtáink terméshozama átlagosan 6%-kal haladja meg az azonos hozampotenciállal rendelkező, kipergéssel szemben védtelen kontrollfajták hozamát a betakarítás hét napos késleltetése esetén.

 

Más szántóföldi kísérletek azt mutatták meg, hogy egy késleltetett betakarítás esetén a legfejlettebb genetikával rendelkező, kipergéssel szemben ellenálló fajtáink betakarítási vesztesége gyakorlatilag nulla volt, összehasonlítva a kb. 25%-os veszteséggel, melyet a mellettük lévő, kipergésre nem rezisztens fajták mutattak.

 

Egy becőfelpattanásra érzékeny fajta betakarítása során az árvakelésű repce állomány darabszáma átlagosan 17-szer volt több, mint a mi legfejlettebb genetikáinkat tartalmazó fajtáink.

 

Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az általunk elsőként kinemesített kipergésellenállóság a termelők igen széles körében vált elismertté egész Európában.

 

Értékes biztonságot nyújt ugyanúgy a nyári viharokkal szemben, melyek jelentős termésveszteségeket generálhatnak, mint a kedvezőtlen időjárás és a munkafolyamatokból adódó megkésett betakarítás esetén bekövetkező veszteségekkel szemben.

 

Ugyanakkor lehetőséget nyújt a repcehozam és az olajtartalom maximalizálásának veszélyeztetése nélkül a betakarítás szándékos későbbre való ütemezésében, továbbá lehetővé teszi a búza malmi minőség eléréséhez szükséges legoptimálisabb időben történő aratását.

 

Amellett, hogy kipergés ellenálló fajtáink csökkentik az árvakelés visszaszorításának szükségességét, a később termesztett növényállományokban, szintén segítenek az őszi - a korai kártevők és kórokozók felszaporodását és elterjedését segítő – „zöld híd” kialakulásában.